Tejeskávè (VHope)

Hoseok

Ismèt egy csodállatos reggel. Felülők az ágyamon ès szippantok egy jó mèllyet a kellemes tavaszi levegőből. Mindig nyitva hagyom az ablakot estère, mert túl jól működik a fűtès a lakásban, ès azèrt nem szeretnèk èlve megsülni, úgyhogy minden este nyitva hagyom az ablakot, hogy biztosan túlèljem az èjszakát. Nyújtózkodok egyet ès kómásan elindulok a fürdőszoba felè, hogy frissítő reggeli zuhanyt vegyek. Levetkőzök, ès beállok a zuhany alá. Megnyitom, de abból a rákos csőből már megint nem jött a víz. A hèten már az 5. alkalommal. Rohadtul felidegesítettem magamat rajta. Nem hiszem el! Ráadásul mindig nálam! Bassza meg! Olyan mèrges voltam, hogy elkezdtem kiabálni apának, plusz èn imádok káromkodni, tehát ez már olyan rutinból jött, hogy nagyon.

- Apa a jó büdös kurva èletbe, hát nem hiszem el, hogy már megint nem jön a zuhanyzóból a víz! - keltem ki magamból...hát...inkább robbantam fel, ès törtem ki az ordítozásba. Persze közben kilèptem a zuhany alól, ès magamra tekertem a törülközőmet, ès utana kiabáltam. Hallottam, ahogyan valaki berohan hozzám a fürdőszobába.

- Hoseok! Hoseok! Nyugi van! Ne beszèlj fiam ilyen csúnyán, tudod, hogy èdesanyád sem szereti ezt. Ha csak èn vagyok itthon, mint most, akkor okè, de fogd vissza magadat lègyszíves! - fogott rá kèt vállamra èdesapám kezeivel, szúrós pillantásokkal nèzett a szemeimbe. - Kihívom a vízszerelőt megint ès hamarosan...na jó pár órán belül elmehetsz fürdeni, jó? - enyhült meg tekintete.

Èn csak beletörődtem, hogy már megint ez van, ès bólintottam egyet, mondtam, hogy lemegyek ès megvárom a srácot, majd kisètáltam a fürdőszobából, vissza a szobámba. Felkaptam valami göncöt, ès kimentem, hogy megvárjam a vízszerelő fiút a konyhában. Oda nyílt ugye a bejárati ajtó. Szerettem nèzni a vízszerelő fiút, ahogyan szerel. Olyan fiatal volt. Kb. annyi idős lehetett, mint èn. Gyönyörűszèp sima vonásai voltak, tökèletes arca, gyönyörű ívekben húzódó szèp nagy szeme, ès hihetlen kívánatos, dús, cseresznyepiros ajkai. Annyita kívánatos, nem beszèlve a vèkonykás, szexis testèről, amit szívesebben vettem volna szeműgyre, a ruhái nèlkül, az egèsz valóját. Valami rohadt helyes volt a srác. Az èn "Zeuszom". Igen, ez lesz az egyik beceneve, amíg ki nem találok valami mást, ami jobban illik rá ennèl. Ez csak ideiglenes. De akkor is egy isten. Aww... Nagyon kedves, ès közvetlen, kissè szórakozott lehet a srác az eddigi találkozásunk ès beszèlgetèsünk alapján. De tetszik a szemèlyisège. Igazából vártam már, mikor jön vègre meg. Nem bántam annyira, hogy megint töbkrement a zuhany, ha ő jön ki, úgyis mindig megszereli a zuhanyt, ès legalább láthatom, legeltethetem rajta a szemeimet. Hmm...a hèten már annyiszor jött ki hozzánk a zuhanyt megszerelni...èrdekes. Mindig a zuhanyt szerelte. Mintha nem lenne kèpes arra, hogy megjavítsa. Vagy direkt csinálja, hogy minnèl többször jöhessen? Talán miattam? De mègis minek? Bár...amikor nálunk van ugye, ès mindig nèzem ahogyan szerel, folyton szemezünk. Mindig figyel engem amióta elkezdtem èn is őt nèzegetni. Lehet tetszem neki? Áhh...ugyan már...de akkor mi ez az egèsz? Mindegy...majd megkèrdezem tőle. Igen, van hozzá elèg bátorságom. Hirtelen megilyedtem a csengő hangjára, ami kb. 30 perc elteltèvel szólalt meg. Már rohantam is, hogy ajtót nyissak neki.

- Tessèk! Szia...ömm...vagyis hello, gyere csak be, már vártunk! - nyitittam ajtót a vízszerelő fiúnak, ès kedvesen mosolyogtam rá. Istenem...annyira szexi...meglepődött, hogy èn nyitottam neki ajtót, ès ettől olyan èdes lett az arckifejezèse. Ahh...

- Szia! Nyugodtan tegeződjünk! - mosolygott rám vègül, ès belèpett az ajtón. Kezèt felèm nyújtotta, hogy egy kèzfogással is üdvözöljön. Mikor megfogta a kezemet...istenem de jó, puha ès finom èrintèse van.

- Öhmm...mielőtt felmèsz, nem kèrsz egy kis tejeskávèt? - kínáltam fel neki az èdes nedűt. Kedveskedni akartam.

- Jaj! Nagyon köszönöm, igen kèrek, elfogadom! - húzta ajkait egy szèles mosolyra, ès bekísèrtem a konyhába.

- Foglalj helyet nyugodtan, ès èrezd magad otthon! - mutogattam az asztal felè. - Mindjárt hozom, egy pillanat! - már mentem is pulthoz, hogy vihessek neki tejeskávèt. Kivettem egy poharat a szekrènyből, a konyhapultra tettem le, ès kivettem a kávèfőző alól a lefőtt kávèt. Beleöntöttem a pohárba, aztán raktam bele tejet, ès mikor elkezdtem kavargatni, hogy atej ès a kávè egyesüljön, annyira belebambultam ès elmerengtem a tejeskávè színèben, mert eszembe jutott róla a vízszerelő fiúcska, a "Zeuszom", akinek a hibátlan ès tiszta, gyönyörűszèp bőrènek a színe is ilyen volt...mint a tejeskávè. Vajon az íze is hasonló lehet? Nagyon szívesen megízlelnèm...bársonyos bőrère tapasztanám ajkaimat...kívánatos a srác...nagyon baszki. Meg szeretnèm ismerni jobban. Olyan kis helyes. Ezen az előbbi kis mondaton, elmosolyodtam, ès feleszmèltem gondolataimból, majd elindultam felè az asztalhoz a tejeskávèval a kezembe, amelyet neki kèszítettem. Odaèrem hozzá, megálltam mellette, ès leraktam elè a tejeskávèt.

- Tessèk! Egèszsègedre, ès becsüld meg! Ezt èn csináltam! - kuncogtam egy kicsit, ès leültem èn is az asztalhoz, vele szemben, hogy vègignèzhessem, ahogyan megissza az általam kèszített èdes nedűt...ahogyan ajkai közè veszi a poharat.

- Köszönöm! Megbecsülöm! - ès èppen belekortyolt volna a tejeskávèba, de nem hagytam.

- Esetleg kèrsz egy kis tejszínhabot a tetejère?

- Oh. De jó, hogy mondod! Persze, jó lenne, igen! - fogadta el, èn pedig màr mentem is a hűtőhöz ès hoztam neki tejszínhabot rá, megálltam mellete ès rányomtam neki a tejeskávèja tetejère. Letettem az asztalra a tejszínhabot ès mellette állva nèztem, ahogyan belekortyol, ès az ajkai felső rèszèn marad egy kicsi az èdes habból. Le akarta törölni onnan vagy lenyalni, de lènyegtelen, hiába sz egèsszel, mert megfogtam a karját felállítottam ès magamhoz húztam olyan közel, amennyire csak tudtam. Az arcunk ès ajkaink csak 2 cm-re volt egymástól, de èn csak szenvedèllyel teli szemeimmel nèztem az övèibe, mikor megpillantottam a szemeiben, hogy "Na, mi lesz már? Csináld, akarom!", ráhajoltam az ajkaira, gyengèden puszilgatva az övèit, ès közben lenyaltam ajkairól az èdes habot. Beletúrt a hajamba a srác, majd egy szenvedèlyes csókot kezdemènyezett, amit viszonoztam is, ès mikor talalkozott nyelvünk, ès èrezhettem ízèt, ès feltèrkèpezhettem szája belsejèt...beleborzongtam, ès ajkai közè nyögtem egy aprót, amire ő is beleremegett, majd fogaival az alsó ajkamba mart, ezzel befejezve a kellemes csókot az idilli pillanattal együtt. Elszakadt tőlem...kicsit bantam, mert èlveztem, de nem baj. Majd legközelebb...de akkor istenesen megdugom! Egymás szemeibe nèztünk hosszasan, majd elengedtem, ès visszaültem vele szemben a helyemre, ès ő is visszatèrt a tejeskávèjához, ès figyeltem tovább, ahogyan a tejeskávèt kortyolgatja...ahogyan ajkai èrintik lágyan a poharat...de lennèk a pohár helyèben.

- Amúgy Hoseok vagyok. Tèged hogy hívnak? - kèrdeztem, ajkaimat beharapva, egy percre se szakítva el róla tekintetemet.

- Kim Taehyung. De szólíts csak TaeTae-nak, vagy ahogyan csak szeretnèl. - vigyorgott rám, ès itt dobtam el a " Zeusz" becenevet ès kereszteltem át "Tejeskávèra". Persze, tejeskávè a bőre színe, tejeskávè az amit ivott, ès a csókja is tejeskávè ízű volt, mivel belekortyolt. Igen, tejeskávè lesz. Igaz...egy isten a srác...ezèrt volt " Zeusz", de a "tejeskávè" 100X jobb. Mèg jó, hogy anya nincsen itthon, apa pedig fennt volt, a zuhanyzónál várt engem, mert ugye mondtam neki, hogy maradjon csak fennt, majd èn felhozom a vízszerelő srácot, ha megjött.

- Hoseok! Megjött már? Itt a vízszerelő fiú? - kiabált èdesapám a távolból nekem. Mar elèg türelmetlen volt, hallottam a hangján.

- Igen apa! Máris megyünk, csak megkínáltam tejeskávèval! - kiabáltam vissza neki a távolba. Azzal ránèztem Tae...mi is volt? Tae...jah! Taehyungra, ès biccentettem egyet a fejemmel, hogy menjünk. Ő gyorsan lehúzta a neki kèszített tejeskávèt, ès bólintott nekem egyet válaszul, hogy "Rendben van, megittam, mehetünk!", ès elindultunk a fürdőszoba felè. Mihelyts odaèrtünk, üdvözöltèk egymást apával, ès apa már mutogatni, ès magyarázni kezdte, mi is a baj, vagy mi is lehet a baja szerinte. Taehyung azonnal neki is látott. Elvileg csak egy csövet kellett lecserèlni, aminek neki is látott, csak előtte elzárta a vizet, hogy az ne jöjjön kifelè, mint mikor megnyitjuk a slagot. Persze, így is volt a csőben, úgyhogy elkerülhetetlen volt az, hogy vizes legyen. Èlvezet volt számomra, ahogyan megint figyelhettem, higyan oldja meg a felmerült problèmát. Láttam arcát, ahogy erőlködik ès ahogyan megfeszülnek izmai, ès kiül az arcára az erőlködès is. Már vizesek voltak a kezei, ès izzattság cseppek is kiültek arcára. Nem könnyű az a cső. Megtörölte a homlokát kezèvel, aztán a hajába túrt, ezzel teljesen összevizezve a haját...persze nem szószerint az egèszet...de lènyegesen bevizezte azèrt, nagyon szexisen lógtam szemeibe tincsei...lèlegzet elállítóan nèzett ki. Látszott rajta, hogy nem igazán volt hozzászokva a fizikai munkához. Szállkás volt a srác, de kurva jól állt neki. Nen változtatnák meg semmit sem rajta. Nekem, ès szerintem így volt tökèletes. Egy cső csere nem tarz sokáig, úgyhogy már lassacskán be is fejezte a munkáját, úgyhogy sajnos nem sok időn keresztül gyönyörködhettem látványában. Felállt ès összeszedte a szerelèshez szüksèges cuccait, hogy a dolga vègeztèvel, elmenjen. Nem akartam, hogy elmenjen. Úgyhogy mikor elindult volna kifelè, apát kiengettem, de őt nem. Megálltam vele szemben az ajtóban, vègig tartva vele a szemkontaktust.

- Meddig vagy ma munkában? Mikor vègzel? Mert, ha van kedven eljöhetnèl èjszakára, hohy jobban megismerjük egymást, ès ne aggódj. Ma este rajtam kívül senki sem lesz itthon. A szüleim elmennek, mert dolguk van. Úgyhogy 3 napig nem látom őket. Na, mit szólsz? - kèrdeztem meg tőle, teljesen magabiztosan, egy ördögi vigyorra húzva ajkaimat.

- Legyen! Átjövök, mihelyts vège tèr a munkaidőm 21:00-kor. - egyezett bele ajánlatomba, ès ő is felvett egy ördögi vigyort. Bólintottam egyet, ès kiengettem. Lekísèrtem, ès elbúcsúztam tőle.

- Akkor este! Szia! - fogtam vele kezet...de csak azèrt mert apa is ott volt. De nemsokára ő is elmegy, mikor anya hazaèr. Mert együtt mennek.

- Szia! - kacsintott rám egyet, majd vett egy 180°-os fordulatot ès elsètált, èn meg becsuktam a háta mögött az ajtót.

Egèsz nap arra gondoltam, mègis milyen lesz a vele töltött èjszaka. Már nagyon vártam. Vègre 21:00-át ütött az óra, ès senki sem volt itthon már 18:00 óta... Baromira unatkoztam, de most kezdek felpörögni, ugyanis Taehyung bármelyik percben belèphet az ajtón. Úgyhogy lementem a konyhába ès leültem az asztalhoz, várva a "tejeskávèmra", mikor èrkezik már meg. Szerencsère nem kellett sokat várnom. Hallottam a csengőt, ès mar rohantam is az ajtóhoz, hogy kinyissam várva várt vendègemnek.

- Sziamia! Gyorsan ideèrtèl...nagyon szexi vagy az ingedben. - nyitottam ki az ajtót ès máris szemeimet vègig futtatam testèn, hogy alaposan szemügyre vegyem adottságait. Aztán visszatèrtem a tekintetèhez, ès most èn kacsintottam neki egyet, beharapva az alsó ajkamat.

- Szia! Köszi, de drága vagy! - jött beljebb az ajtón ès azonnal elkapott, ès ajkaimra adott egy èdes kis cuppanós puszit, amit hagytam neki. Kicsit megijedtem, hogy ilyen hirtelen támadott le. De teszett. Megfogtam a jobb kezèt, ès kèzenfogva húztam magam után, fel a szobámba, ahol rálöktem azonnal az ágyra.

- Ne mozdulj! - szóltam neki, ès odasètáltam az ajtóhoz, hogy bezátjam azt a kulcscsal, hogy mèg vèletlenül se zavarjon meg minket senki. Azzal visszatèrtem hozzá, ès azonnal fölè másztam az ingjèn lèvő 3 db gombot kigombolva a nyakánál, hogy èppencsak látszon a mellkasa. Ajkaimmal nyakára tapadtam, finoman, lágyan èrintve bőrèt, amire csak halkan szusszantott egy nagyot. Óvatosan puszilgattam ès vègül kidugva nyelvemet, lefele nyaltam vègig nyakát egèszen a kulcscsontjáig. Taehyung a nyakamba karolt, ezzel közelebb húzva magához.

- Hogy-hogy mindig te jöttèl ki megszerelni a zuhanyt? - leheltem bőrère, aztán felnèztem rá. Mondtam, hogy merszem megkèrdezni. Meg amugy is kíváncsi voltam rá.

- Mert amikor először jöttem ès megláttalak...belèd szerettem... Sosem csináltam meg jól a zuhanyt, hogy minnèl többször jöhessek ki, hogy láthassalak tèged. Tudom, hogy feltűnt neked, hogy szemezek veled. Èszrevettem. - nèzett íriszeimbe, ès ajkai fèlmosolyra húzódtak. A kis huncut. Tehát direkt volt, ès jól sejtettem azt is, hogy tetszek neki. Valahogyan sejtettem. De most igazat adott. Karjaival megint magához húhott, hogy csókcsatába kezdhessen velem, nem kímèlve párnáimat. Látom szeret harapni. Imádom, hogy ilyen gyedgèd, de vad is...nagyon...ahogyan az ajkaimat tèpte fogaival, lassan felsèrtette azokat, ès megèrtem a fèmes ízt, ès innen tudtam, hogy már vèrzik is a szám. Finomabbra vette magát ès lágyan, óvatosan nyalogatta le vèremet, gondosan megpuszilgatva utána párnáimat. Ezek után lágyan ès szenvedèlyesen csókolt engem. Aztán elengedtük egymást, majd miután elszakadtam tőle, alsó ajkamat megnyaltam ès egy vallomást tettem neki.

- Igen, nem vèletlenül kezdtelek el figyelni. Egyrèszt, mert feltűnt, hogy te figyelsz, ezèrt èn is elkezdtelek tèged figyelni, ès felfedeztem mennyire szexi vagy... Megtetszettèl nekem, ès kívántalak. Ahogyan most is. Olyan tökèletes vagy... Becèzgettelek is. Először "Zeusz" voltál...mert egy isten vagy...aztán amikor a tejeskávèt vittem ki neked...ès a színèről te jutottál eszembe...mert a bőröd színe is ilyen...ès mikor megcsókoltalak...a csókod is tejeskávè ízű volt. Ès most az èdes bőröd... Az illatod... Ugyhogy "Tejeskávè" lettèl... Ès oda vagyok èrted... Imádlak!!! - vallottam be neki, ès azonnal letèptem róla az inget, majd a háta alá nyúlva kicsit felemelve, megtartva testèt, kibújtatt a kezeit az ingből, ès èn azt a szoba tulsó felère dobtam el, a testèt elengedve, így visszaesett az ágyra. Megnyaltam ajkaimat, ès máris enyèimmel az övèit hívtam egy lágy csókra. Finoman puszilgattam utána, majd lassan elindultam puszijaimmal lefelè. Vègig az ajkain, az állkapcsát, aztán a nyakát, ahol leragadtam egy kicsit, hogy nyomot hagyhassak, ezèrt megkínoztam a nyakát, szívtam, haraptam. Utána jött a kulcscsontja, amit szintèn nem kímèltem, aztán a mellkasa...csak finoman. Egyre lejjebb a hasfalán keresztül az alhasáig. Mikor alhasát puszilgattam, èreztem, ahogy Taehyung hasa megremeg minden egyes puszimnál, ès kirázta a hideg is. Megeresztett egy aprócska nyögèst, ès beharapta az alsó ajkát, kemènyen markolva kèt oldalt a lepedőt. Ajkaimmal abba hagytam a tevèkenysègemet, ès felmentem ajkaihoz, ujjaimmal vègig cirógatva kèt oldalát, amire megint csak nyögött egyet, ès megfogta kèt kezèvel arcomat, ès gyorsítva a tempón húzott fel magához, hogy ajkaink ismèt találkozhassanak. Egy hirtelen mozdulattal minden megfordult. Taehyung átfordított, terpeszbe kènyszerítette a lábaimat, hogy kènyelmesen közèjük fèrhessen, ès úgy csókolt tovább. Ahhoz kèpest milyen kis vèkonyka van ám benne erő rendesen. Megfordított. Ügyes húzás. Èreztem ahogyan kezeit lassan a felsőm alá vezeti, finoman felfelè tolva őket, vègig simogatva az oldalamat, aminek hatására belenyögtem ajkai közè, ès a hideg is kirázott. Mikor mar nem tudta feljebb tolni a felsőmet, megemeltem a felső testemet, ès ráfogva a kezeire segítettem neki leszedni a felsőmet. Persze addig ajkaink elváltak egymástól, de szerencsère nem sok időre. Azzonal visszadőltem az ágyra ès Taehyung nyakába karolva húztam magamhoz, hogy folytathassuk, amit elkezdtünk. Karjaimat lassan elvettem nyakából, ès oldalán levezetve a kezeimet, ráfogva csípőjènèl, ès ölemmel fellöktem egyet, amire Taehyung nyögött egyet. Befejezte a csókot, ès elvette a kezeimet csípőjèről, majd elkezdte lehúzni rólam a nadrágomat. Miután leszedte, gondosan a gatyámon keresztül vègigsimított az èledező kis Hoseokon. Fellöktem egyet csípőmmel, ès nyögtem egyet megint. Gyorsan felültem, ès Taehyungot löktem az ágynak, ezzel visszafordítva a helyzetet. Ajkaimmal kezdtem puszilgatni alhasát a nadrágja korcánál, amire folyamatos hangokat hallatott ès fogammal ráfogva közèpen a nadrágon, a kèt kezemmel a csípőjènèl kezdtem lehúzni az ő nadrágját. Láttam gatyájan keresztül is milyen merev már a büszkesège. Nem lazsáltam, leszedtem a gatyáját is, így az egèsz lènye elèlèm tárult. Valami gyönyörű a srác íc is. Mièrt nem modellkedik? Ahelyett, hogy vízszerelőset játszik, ès biztos nem fizetnek túl nagy pènzeket ezèrt, mehetne modellnek, ès jobban meg is èlne. Áááh... Ezt a testet csak nekem mutogassa inkább napi 24h-ban. Ne legyen modell, legyen az enyèm! Magamèvá fogom tenni perceken belül, nem bírok játszani. KELL!!!!! Miután már nem volt rajta a gatyája se, èn is leszedtem magamról gyorsan, ès szètfeszítettem a lábait, majd a testemmel finoman rá feküdtem, vigyázva, hogy ne nyomjam agyon. Elkeztem ismèt csókolni ajkait, ès ölemet az ölènek dörgöltem, lassan mozogva rajta. Taehyung ès èn is egyfolytában nyögdècseltünk, mikor találkozott mindkettőnk forró, lüktető merev tagja. Egyik kezemmel, finoman lenyúltam, ès ráfogtam Taehyung farkára, elkezdve mozgatni rajta ujjaimat, lassú tempóban, nehogy elmenjen. Ezèrt nem is csináltam sokáig. Kèt ujjamat a számba vettem, ès miutan kellően nyálasnak èreztem, ès bekentem vele bejáratát, kímèletlenül döftem belè, kèt ujjamat elsőre. Megfeszültek az izmai, fejèt hátra vetette, kímèletlenül mart a hátamba kezèvel, ès szántotta vègig körmeivel a bőrömet, amire èn is felmordultam. De az a kèjtől csilingelő hangja, gyönyörű volt. Vègig az arcát nèztem, mikor elhelyeztem benne kèt ujjamat. Nem volt látható nagyon  rajta az, hogy nagyon fájna neki, gyorsan tágult, ès hamar megszokta az èrzèst, hogy mozgatom benne a kèt ujjam. Biztosan volt már együtt fèrfival. Aki nem volt mèg, annak nem ilyenek a testi reakciói. Aki nem volt mèg, annak fáj, ès rohadt lassan szokik hozzá az èrzèshez ès kezdi el èlvezni. De Taehyung nem így tett. A behatolás után, mikor elkezdtem mozgatni, másodperceken belül már èlvezte. Tehát volt már együtt fèrfival. Kis buzi...hmm...annál könnyebb dolgom lesz. Mivel èn is az vagyok. Azt hittem tapasztalatlannal leszek az ágyban megint. De nem. Nemsokára csatlakoztattam kèt ujjamhoz a harmadikat is, amit szintèn elèg gyorsan megszokott. Közben visszavezettem a másik kezemet a farkára ès makkját keztem izgatni ujjaimmal, úgy, hogy lassan, finoman simogatni kezdtem a tetejèt. Miután tènyleg megszokta az ujjaimat, kivetten testèből, amire ő csak egy "ne már ezt mièrt csináltad" sóhaj hagyta el ajkait. Abbahagytam makkjának izgatását, mert már èreztem, hogy idő előtt el fog durranni, amit nem akartam. Lehajoltam büszkesègèhez, hintettem a vègère egy csókot, ès egèsz hosszát amennyire csak tudtam, ajkaim közè vettem ès elnyeltem. Felsikított szabájosan, ès a hajamba mart. Miközben őt szoptam, folyamatosan az arcát figyeltem, ahogyan leizzadt tincsei a szemèbe lógnak, nyögdècselni kezdett, mikor elkezdtem mozgatni rajta a fejem, ès alig bírt magával. Folyton fel-fel lökött a csípőjèvel, amire èn csak belemartam ujjaimmal combjaiba, jelezvèn, hogy megfulladok, ne lökdössön. Megèreztem előváladèkának az ízèt, úgyhogy abba kellett hagynom... Nem az ajkaim által szeretnèm kielègíteni Taehyungot. Elengedte fejemet, mikor èrezte, hogy vègeztem, úgyhogy könnyedèn kiengettem ajkaim közül hosszát. Felnèztem rá, felültettem ès elè tèrdeltem az ágyon.

- Most te jössz... Be kène kenni hogy, ahhh... - folytotta belèm a szót, mikor megèreztem ajkait a kis Hoseokok körül. Szó nèlkül nyelte el egèsz hosszomat. Kurva nagy szája van.... Imádom ahogyan szop! Gyors tempóban mozgatta a fejèt rajtam, farkam meg-meg szívva, nyelvèvel izgatva vègig. Azt hittem a szájába robbanok, mikor befejezte. Gondolom, megèrèzte váladèkomat. Egy hirtelen erős mozdulattal basztam vissza az ágynak, ès farkam vègèt gondosan bejáratához vezettem. Finoman irritaltam makkommal a bejáratát...ezzel türelmetlennè tève őt. Fellökött egyet csípőjèvel, aminek hatására a makkom már a testèben is volt, de ki is jött onnan, mikor vissza eresztette csípőjèt.

- Csi... Ahh.. Csináldhh... Márhh!! - markolt ezzel a mondatával Taehyung a seggembe kèt kezèvel, ès magába húzott, rásegítve csípőjèvel, hogy tövig benne lehessek. Akkorát mordultam, mint mèg soha. Magara húzott!!? Mi a rák!? Ilyet mèg nem tapasztaltam, de nagyon tetszett, èlveztem, ès kurva szexi volt, hogy ilyen kis akaratos ès türelmetlen. Ajkaira hajoltam, ès lassan kezdtem el mozogni benne, Taehyung pedig fenekemről kezeit, vissza vezette a hátamra, ès a nyakamba. Lábaival átölelte derekamat, hogy tènyleg a lehető legmèlyebbre tolhassam magamat belè. Eszmèletlenül jó èrzès volt megèrezni szűk forróságát, ahogy körbe öleli merev tagom. Egyrr gyorsabb tempót diktáltam, ami Taehyungot szaporább levegővètelre ès nyögèsekre kèsztette. Taehyungot? Engem is! Egyszer nagyon kihúzódtam belőle, ès erősen, szinte vissza csaptam magamat belè, amire láttam Tejeskávèm arckifejezèsèt, hogy fel-fel akadnak a szemei, miutan ezt a mozdulatot elismèteltem benne párszor. Megvan! Gyerekek...hogy milyen profi vagyok! Párszor kell csak megdöfködnöm ès már meg is van, milyen jó lukèrzèkem van! Hihetetlen, izgató volt látni Taehyung arcát, hogy megtalálva gyönyör központját, ès folyamatosan azt ingerelve, lassacskan elmegy. Ès èn is. Ráfogtam lüktető farkára, ami kettőnk között nyomorgott, ès amilyen tempóban, ès erővel döfködtem prosztatáját, úgy mozgattam rajta tenyeremet is. Egy hangos, èles, nőt megszègyenítő sikkantást hagyott el a szája, ès markomba èlvezett, amiből került mindkettőnk hasára, ès bősègesen a tenyerembe is. Èreztem, hogy egyre jobban feszülnek meg izomgyűrűi tagom körül, egy párat mèg löktem benne, ugyanolyan erősen mint eddig, a prosztatáját döfködve, ès felnyögtem egy óriásit, ès elmentem. Taehyungba èlveztem, a szűk forróságába. Vègeztem mèg pár levezető mozdulatot, ès lassan húzódtam ki belőle, majd lefeküdtem mellè, ès összekulcsoltam a kezem a kezèvel. Összenèztünk,ès mindketten elmosolyodtunk. Annyita kis èdes. Taehyung a mellkasomra feküdt.

- Ilyen szexben mint veled, senkivel sem lesz rèszem... Szeretlek! - mondta, halkan, pihegve. Nagyon elfáradtunk. Ezek utan alszok egyet ezzel az angyallal.

- Èn is Taehyung... èn is Szeretlek! - ès mindketten ezzel a mondattal bezáróan hajtottuk fejünket az álmok èdes világába.

1.fejezet

Yoongi, mondtam magamban, majd sóhajtottam egy nagyot a párnámba temetkezve. Felnéztem, és megszívtam az orromat, aztán az éjjeli szekrényem felé nyúltam egy zsebkendőért, és megpillantottam a képen Yoongit. Nem tudom miért ütött ez engem meg szíven ennyire, elkezdtem sírni megint. Inkább lehajtottam a képet. Álomba sírtam magam.

- Jó reggelt! – ébredtem fel egy ismerősen csilingelő hangra.

- Hahó! Felkelni álomszuszék! – szólalt meg ismét, és én csak fetrengtem tovább, és egy kicsit nyöszörögtem, hogy hagyjon már békén. Hátamra fordultam, és hirtelen azt hittem kiköpöm a tüdőmet, még a szemem is kipattant, mikor észrevettem, hogy ez a valaki rámugrott, és mint egy lány, ült rajtam és a kezeimet is lefogta. Ez a valaki Yoongi volt. Mikor megláttam, nyeltem is egy nagyot, majd az éjjeli szekrényemre pillantottam, és láttam, hogy a kép vissza volt állítva a helyére, és a zsebkendők, amiket odadobáltam a földre, eltűntek. Az óra 10: 00-át mutatott. Visszanéztem Yoongira, egyenesen a szemébe, és úgy nézett rám, mint aki mindjárt megcsókol. Az ajkait beharapta, kezével hajába túrt, és a szemeimbe nézett végig. Nekem nem kellett több. Már merevedtem is, és tök kiszolgáltatott voltam. Alig bírtam visszafogni magamat. Mégis mit keres itt, És miért csinálja ezt? Mindegy… Annyira örülök, hogy itt van. És már fel is izgatott. Huuh… nem bírok magammal már! Egy hirtelen mozdulattal kiszabadultam szorításából, és átfordítottam, és nekidöntöttem az ágynak. Ezzel az alábbi helyzetünket teljesen felcseréltem, és most én ültem az ölébe és fogtam le. Most látom először az arcát ijedtnek és meglepettnek, aminek örültem. Becsukta a szemét, összeráncolta a homlokát és az ajkai szólásra nyíltak. De végül nem szólt semmit, csak felnyögött egyet. Majd elernyedtek arcizmai, és a szemét lassan kinyitotta, és láttam rajta, hogy akarja, de nem tett semmit, csak szerelmes és szenvedéllyel teli pillantásokkal nézett rám. A kezeit lassan kihúzta az egyéim szorításából. Hagytam, mert kíváncsi voltam mégis mit kezd. A kezét miután kiszabadította, lassan ráhelyezte combjaimra, és enyhén, finoman rámarkolt, majd azt mondta:

- Szállj le rólam! Zsibbad a lábam. – láttam egyre szélesebb vigyorát az arcán. Hirtelen feleszméltem ebből az izgató pillanatból, majd leszálltam róla óvatosan.

- Bocs. – mondtam neki, kissé zavartan. Kínosan éreztem magam. Leültünk mindketten az ágyam szélére, és megkérdeztem tőle:

- És mégis mit keresel itt? – Kezdtem megnyugodni.

- Bocsánatot akartam kérni tőled a tegnapiért, amiért megbeszéltük, hogy csak ketten leszünk, de én hoztam magammal Hyemit. – válaszolt, kissé szégyellve magát.

- Ezt megírhattad volna Messengeren is! – sértődtem meg hirtelen, és folytattam. – Nem kellett volna meglátogatnod! – és belegondoltam a tegnapi történtekre, és szemeimet ellepte a könny. De visszafogtam magamat. Nem sírok még egyszer emiatt.

- Bocsáss meg! De úgy gondoltam, hogy személyesen jobb lesz, és megbocsátasz nekem… még a kedvenc csokidat is elhoztam neked. Sajnálom. Láttam bántott téged a tegnapi. Bocsálts meg nekem Hoseok! – mondta a szemeimbe és egyre közelebb jött. Láttam rajta, hogy őt bántotta, hogy engem megbántott. Lassan közelített felém, és megfogta kezemet, majd mélyen belenézett a szemeimbe, és átnyújtott egy Snickerst-et. Tényleg a kedvenc csokimat hozta. Pedig alig egyszer említettem meg előtte. Mennyire figyelmes rám. Hirtelen elvörösödtem, amit Yoongi is meglátott, és enyhe mosoly húzódott ajkaira, és én lenéztem magam elé, majd belőlem is kiváltott egy mosolyt, és megbocsátottam neki. Megöleltük egymást. Szorosan fogott, és ez nagyon jól esett nekem. Megkönnyebbültem. Sóhajtottam egyet. Örültem annak, hogy eljött.

- Hát… részemről ennyi. Mennem kéne, mert várnak. – Engedett el Yoongi, és nézett íriszeimbe, majd folytatta. – Van kedved holnap elmenni valamerre? – kérdezte meg, aminek nagyon megörültem.

- Igen, persze! Majd hívj fel! – mondtam neki, azzal felállt, és le is lépett. Ezek után egész nap rajta kattogtam. És este is boldogan feküdtem le.

- Jó reggelt! – toppantam be a konyhába reggel, miután jól kialudtam magamat. Anyának még válaszolni sem hagytam időt, már folytattam is a mondandómat. – Ma elmegyek Yoongival szórakozni picit, a hívását várom, hogy mikor és hova menjek. Majd szólok, mielőtt elmegyek. – mondandóm közben pedig már megkentem a zsömlét, raktam rá feltétet is, és elcsomagoltam magamnak, hogy délután magammal vigyem őket, hátha megéhezünk.

- Jól van Hoseok! Csak időben gyere majd haza és vigyázzatok magatokra! – adott anya egy puszit, és ezzel hagyta had menjek a dolgomra. Felmentem a szobámba, és indulásra készen vártam, Yoongi telefonhívását. Nem is kellett sokat várnom a hívására, már csörgött is a telefonom. Jókedvűen vettem fel.

- Szia Yoongi! Na akkor mikor, merre és hogyan, mesélj! – kezdtem el beszélni, csöppet izgatottan.

- Szia Hoseok! Igen, nyugi már mondom is a szitut! – hallottam hangjában, hogy már ő is várja. – Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a strandra? Úgyis olyan meleg van ma… menjünk, hűtsük le magunkat! – tette fel a kérdést, aminek nagyon megörültem. Látni akarom a hófehér bőrét a napfényben a víztől csillogni! Azt a testet akarom! Akarom jól szemügyre venni minden részét és érinteni minél többször… hol finoman, hol durván. A magamévá akarom tenni Yoongit! Birtokolni akarom őt, tudni, hogy az enyém, és csak engem szeret, és senki sem ér hozzá rajtam kívül és…

- Hahó! – gondolatmenetemből Yoongi szakított ki, a vonal másik végéről. – Válaszolnál végre? Mit szólsz hozzá, jó lesz így? Csak ketten megyünk, na? – kérdezte kissé frusztláltan.

- Jaj! Bocsi… csak elkalandoztam. Persze jó lesz! És mikor találkozunk?

- Hmm… Mondjuk délután háromkor a suli előtt? Onnan meg elmegyünk ketten, na?

- Okés! Megbeszéltük! Akkor, háromkor a sulinál tala szia! – köszöntem el tőle, de nem hallgathatom a csodálatos hangját… egyfolytában… sajnos… össze kell készülnie neki. Biztosan van még más dolga is, úgyhogy nem tartottam szóval… bármennyire is akartam.

- Jójó! Szia! Úgyis sok teendőm van még. Na akkor majd tala szia! – köszönt el végül ő is, és igazat adott a gondolatomnak. Tudtam, hogy van még dolga… na, indulásig hallgatok még egy kis zenét és relaxálok kicsit, hogy minden jól menjen délután.

- Áhh Hoseok! Végre megjöttél! Indulhatunk? – kérdezte Yoongi tőlem, mikor az iskolához értem. Mosolyogva fogadott, és ölelésre nyílt a karja, és én igazán gyorsan, már bújtam is hozzá. Olyan finom illata van. Alig akartam elengedni… de muszáj voltam.

- Igen mehetünk Yoongi! Már várom! – válaszoltam neki széles mosollyal az ajkaimon.

- Gondoltam, én is! – mosolygott rám vissza az íriszeimbe nézve… azt hiszem kicsit el is vörösödtem. Ezek után egészen a strandig nem is beszéltünk, mert a dokkolóból, abból a hangládából nyomattuk a musicot. Imádtunk így közlekedni az utcán. Közben, útközben megbántam, hogy annyit ittam indulás előtt. Mire odaértünk már nagyon – nagyon kellett pisilnem, amit meg is jegyeztem, mikor odaértünk.

- Yoongi… - néztem rá a fájdalmaimat leíró arcommal.

- Hm? Mi az? Baj van? – láttam az arcán, hogy egy kicsit megijedt az arcom látványától, de megeresztettem neki egy kis mosolyt, hogy nincs olyan nagy baj.

- Nyugi… csak... Izé… nagyon kell már… mosdóba mennem, hogy dobjak egy sárgát. – néztem rá, kissé elpirulva.

- Nagyon kell?

- Ezt most komolyan megkérdezted? – pislogtam rá frusztláltan.

- Jaaj! Haha! Na menjünk, ha annyira kell. – nevetett rajtam jóízűen, és megindultunk az életmentő mosdó felé, mielőtt kidurran a hólyagom. Elterveztem, hogy ha majd a wc-ben senki nem lesz bent, akkor színt vallok neki. De nagyon féltem a reakciójától.

- NA bent vagyunk. Megvárlak itt jó? – kérdezte meg kissé türelmetlenül.

- Jó! Sietek! – és ezzel elmentem és siettem. Mikor végeztem és kimentem, láttam, hogy Yoongi nézegeti magát a tükörben, ráadásul senki nem volt bent a wc-ben, úgyhogy kaptam az alkalmon. Nem tudom miért volt ott egy szék, de én azt szépen az ajtó lé tettem, és leültem rá. Így senki nem ment se ki, se be, ezzel Yoongi elől is elzárva a kivezető utat. Ő ugyan bizony nem megy innen ki! Láttam, ahogyan kérdően néz rám, hogy mégis miért csinálom ezt? De engem nem érdekelt, hiszen ez egy nagyon jó alkalom ahhoz, hogy elmondjam neki, mit is érzek. Úgyhogy felálltam, és megindultam felé, gyönyörű íriszeibe nézve.

- Hoseok! Hé, mi van veled? Mit csinálsz? – nézett szemeimbe, és láttam rajta, hogy egy kicsit meg volt ijedve. Lassan a falhoz szorítottam, és két kezemet megtámasztottam a feje mellett. Yoongi szorosan becsukta szemeit, és beharapta alsó ajkát, amire megmozdult bennem egy érzés. Nagyon kívántam őt. Yoongi lassan kinyitotta a szemeit, és mélyen az enyémbe nézett, könyörgő pillantásokkal, hogy ne bántsam őt, aztán szólásra nyíltak ajkai, és tekintete is „ellazult” és láttam gyönyörű szemeiben a vágyat.

- Kérsz rágót? – kérdezte meg tőlem, mire nagyot néztem, és elcsodálkoztam, majd bólintottam egyet, és adott egy szem rágót, majd folytatta mondandóját, - Enyhe célzás arra, hogy büdös a szád, - kuncogott egy kicsit. Olyan kis huncut, imádom – tudod, mielőtt elkezdenénk bármit is. – mosolygott rám, továbbra is szemeibe nézve, kíváncsian várva a folytatást, hogy ezután mi is fog történni, vajon mit csinálok?

Végül kiköptem a rágót, miután jól megrágtam, és egyik kezemmel Yoongi mellett támaszkodtam, a másikat pedig lassan vékony kis derekára futtattam, és közelebb húztam magamhoz. Mikor találkozott ölünk, és megérezte merev férfiasságomat, mindkét kezét a vállaimra tette, és tarkómat fogta meg, és a nyakamba hajtotta a fejét. Egy halk nyögést hallatott, és nyakamra tapadt az ajkaival, hogy megízlelhesse bőröm ízét, néhol gyengén, hol pedig durván belemarva a fogaival, gondosan puszilgatva egy – egy erősebb után, néha pedig meg – meg szívva nyakam. Hátra döntöttem a fejem, becsuktam a szemeimet, és egy – két nyögéssel dicsértem a munkáját, majd a másik kezemet, amelyikkel a falat támasztottam, ráhelyeztem a fenekére, majd követte azt a derekán pihenő is. Teljesen hozzám volt simulva. Imádtam őt. Két kezemmel jól megmarkoltam a fenekét, aminek a hatására nyakamba nyögött Yoongi. Éreztem ölemmel az ölét, és tudtam, hogy ő ezt élvezi, mert éreztem férfiasságát, ami nagyon kemény volt már. Yoongi eltávolodott egy kicsit tőlem, és a szemeimbe nézett, a kéjtől csillogó íriszeivel, és puha ajkai, amelyeket meg szerettem volna ízlelni, szólásra nyíltak.

- H-Hoseok… mehetünk?

- Igen… persze… Menjünk. – engedtem el, és indultunk kifelé mindketten. Nem hiszem el… Pont, amikor már arra készültem, hogy megcsókoljam… csak megvártam, míg mond valamit, de nem hittem, hogy azt mondja majd, hogy menjünk… francba… De nem akartam erőszakoskodni… legalábbis, még nem.

- Hoseok! Erről egy kurva szót se senkinek, jó!?

- Jól van. Tudom, hogy nem akarod, hogy Hyemi megtudja, hogy velem csalod meg! – kuncogtam kicsit, hiszen ő mindig rohadék másokkal, már megszoktuk, így szeretjük, nem akarjuk megváltoztatni, de muszáj volt ezt tennem, hiszen ő olyan profi ebben a bunkóság szakmában, hogy soha senki semmivel nem tudott visszavágni neki, úgyhogy kaptam az alkalmon, és egy sikeres beszólást végeztem felé. Talán én vagyok az első, akinek sikerült.

- Menj a büdös picsába Hoseok! Rohadjál meg! – puffogta, kemény, szikrákat szóró tekintettel nézve az íriszeimbe. Én egy vállrántással reagáltam mondatára, és mentünk is tovább.

Prológus

Az első gimis évemnek már vége. Megismerkedtem az új osztálytársaimmal és köztük valakibe bele is szerettem. Yoongi… aww… Igaz, hogy nem valami kedves, de szeretem a rosszfiúkat. Én is egy vagyok közülük, szóval tudom milyen az ilyen. Ezért is vagyok vele ilyen jóban. Mi vagyunk az osztály rosszfiúi, akik folyton együtt lógnak, a legjobb haverok és elválaszthatatlanok. Van egy tánccsoportunk is, ahol mi vagyunk a tanárok. Imádunk táncolni. Na de ez most nem is lényeg. Itt probléma van… hogy az elválaszthatatlan párosból én többet érzek a kelleténél. Igen, bevallom, vannak ferdehajlamaim, már azon is gondolkoztam, hogyan mondjam el neki. Hmmm… Holnap találkozóm van vele a parkban a szökőkútnál. Lehet, majd akkor elmondom. Nagyon izgulok. Ő a legjobb fiú barátom és én is neki. Mikor ezt elmondta nekem… a szívem gyorsabban vert a kelleténél és mondtam, hogy ő is nekem. Nem tudom mikor, miért és hogyan szerettem bele, először nem is értettem, meg az érzés is új volt nekem, de nem filóztam rajta sokat, inkább elfogadtam a tényt. És tudom, tisztában vagyok vele, hogy szeretem. Magamnak is bevallottam.

Csak fekszek az ágyamban, arra várva, mikor alszok már el. Az oldalamra fordulok és megpillantom az éjjeli szekrényemen a Yoongitól kapott fotót szülinapom alkalmából, amin ő vigyorog, szivet mutatva kezével. Annyi gondolat fut át az agyamban. Mégis milyen lenne, ha itt feküdne mellettem? Hagyná, hogy átkaroljam apró derekát, és kiflibe feküdjek vele? Érezhetném finom illatát, miközben hozzábújok. Ahh… annyira jó lenne… Aztán bevallaná nekem, hogy szeret, aztán mondanám, hogy én is őt… és… és… összejönnénk és megízlelhetném a mocskos, apró mégis édes ajkainak ízét… úgy megharapnám… aztán milyen lenne megízlelni hófehér bőrét a nyakán néha megszívva picit. Istenem. Arrébb nézek a fénykép mellett lévő órára, ami 00: 00-át mutat. Mostmár aludnom kéne… de ahogy egyre jobban fantáziálok róla, a farkam is egyre keményebb. Úristen. Nem akarok előtte fáradtnak tűnni. De a merevedésem miatt nem tudok aludni. Valahogy le kell higgadnom. Felülök az ágyamon és egy kis nyüszítés szerű hang hagyja el az ajkaimat, persze csak halkan. Felállok és elindulok a fürdőszoba felé, hogy egy forró zuhany közben enyhítsek állapotomon. Benyitok a fürdőbe, megfordulok és bezárom az ajtót. Torkomat egy nagy szenvedéllyel teli sóhajtás hagyja el. Megfordulok, aztán a csapnak támaszkodva bámulom magamat a tükörbe. Eszembe jut Yoongi, ráharapok az alsó ajkaimra, amit észreveszek a tükörben és elkapom a fejem a tükörtől. Hirtelen egy kellemes borzongás járja át testemet, még a szememet is lehunytam. Eltávolítom magamról alsógatyámat, amibe eddig voltam és belépek a zuhany alá.

Megnyitom a csapot és érzem, ahogyan fentről hullik rám a melegvíz. Nagyon jólesik az érzés. Kezemet végig futtatva hasamon egyre lejjebb haladok, végül rámarkolok péniszemre és elkezdem mozogatni rajta a kezem. Yoongit képzelem magam elé és máris halk nyögések hagyják el ajkaimat. Nem is kell olyan sokáig csinálnom, ugyanis már érzem a végét. Már az egész testem remeg, és kellemes borzongás jár át engem, és máris kezembe élveztem. Nekidőlök a zuhanyzó falának és sóhajtok kettőt-hármat jó mélyen és lecsúszva a zuhanyzó falán, leülök. Még mindig sóhajtozok. Számat szétnyitva, fejemet hátra döntöm, és szemeim lehunyom. Gondolataim még mindig Yoongi körül forognak. Én nem tudom mi lesz a jövőben, de nagyon meg fogom BASZNI!!! Veszek egy mély lélegzetet, fejemet lehajtom, szemeim kinyitom és a számat is, becsukom. Felállok, egy kicsit tusolok még, aztán kiszállok a zuhanyzóból és megtörülközök. Fehér törülközőm a vékony csípőm köré tekerem, és visszamegyek a szobámba. Veszek fel egy sötét alsónadrágot és visszafekszek az ágyba. Én SZERELMES VAGYOK, de úgy, mint még soha senkibe! Ilyen érzést még senki iránt nem éreztem… ennyire erős kötődést. Még egy lány sem váltott ki belőlem ilyesféle állapotot, amibe most vagyok. Ilyen érzéseket sem produkáltak ki belőlem! Annyira boldog vagyok! Addig bambulom a plafont, amíg ezekkel, a gondolatokkal a fejemben el nem alszok.

- Bííp, bííp, bííp… - szólal meg az ébresztőm 11: 30-kor, amire nagyon sóhajtok, ugyanis nehezen szoktam felkelni. Mire megbékélek a gondolattal, hogy már megint reggel van, lenyomom az ébresztőt. Morgok egy kicsit miközben a fejemre rántom a párnámat, mert nem akarok felkelni. De tudom, hogy ma Yoongival van találkozóm. Elvigyorodok és felkelek boldogan. Ülök az ágyam szélén és összeborzolom a hajamat a kezemmel. Nyújtózkodok egyet és odamegyek az ablakhoz, hogy széthúzhassam a függönyöket. Gyönyörű szépen sütött a nap és még meleg is volt. Szóval nem lesz ma rossz idő. Tök jó! Felkapok egy sötét felsőt és lemegyek a konyhába, ahol anya már vár a reggelivel és az ebéd is lassan elkészül.

- Jó reggelt Hope! – szólt hozzám édesanyám, akinek az arcára kiült a meglepettség, mert nem szoktam ilyen korán és boldogan a konyhába menni reggelente.

- Szia anya! Látom, csináltál nekem reggelit, köszönöm! – mosolyogtam vissza rá, amit ő csak azzal nyugtázott, hogy rám vigyorgott, rázta a fejét, a jobb kezét a csípőjére tette és kuncogott, majd visszatért az ebéd főzéséhez. Még én is kuncogtam egy kicsit és leültem reggelizni. Általában melegszendvicset csinált nekem anya, aztán egy kis müzlit szoktam enni, de azt jobban szeretem én csinálni, úgyhogy anya csak kikészíti nekem a müzlit és a tejet, a többi meg az én dolgom. A szendvicseimet már megettem, szóval egy másik tányérba elkezdem kiönteni a tejet… nézem… nézem… és eszembe jut róla Yoongi… az a fehér bőre… ahhh… már nem kell sokáig várnom, és megint láthatom. Úgy várom már!

- Hope, jól érzed magad? Már pár perce csak bambulsz és olyan vörös lett az arcod! Hmm… csak nem szerelmes vagy és eszedbe jutott az illető? – zökkentett ki édesanyám a képzelgésemből. Megijedtem tőle, így hirtelen és pesze azonnal tiltakozni kezdtem.

- NEM NEM NEM!!! Dehogy is! Nem vagyok szerelmes senkibe! Anyaa! – jöttem zavarba hirtelen, és már azt sem tudtam, mit csináljak hirtelen. Anya odasétált mellém és megborzolta a hajam és azt mondta

- Jól van! – és vigyorgott rám, aztán visszasétált. Én felálltam az asztaltól és berohantam a szobámba otthagyva a müzlit és a tejet. Becsuktam a szobaajtót és arcal lefelé, rávágtam magamat az ágyra, és lányt meghazudtolóan kezdtem el sikítozni és sikonyálni a párnámba, a lábaimat össze-vissza rángatva.

- Jól van Hope, le kell nyugodnod! – beszélek magamhoz, majd egy nagyot sóhajtok a párnámba, és felülök az ágy szélére az ablakkal szembe, ahol a nap az arcomba süt. Hátrahajtom a fejemet és beletúrok a hajamba, ajkaimat szétnyitva tartva, majd felállok, elsétálok a szekrényemhez, kinyitom és elkezdek azon gondolkozni, vajon mit is vegyek fel? Hmm… fogalmam sincs… sietnem kéne, nem pedig órákat keresgetni, meg próbálgatni a megfelelő göncöt. Na jóó. Most az egyszer kikapom a szekrényemből azt, amit legelőször meglátok, jó lesz ez így is. Nem szenteltem túl sok időt az öltözködésnek, már mentem is fürdőbe a tükör elé, hogy megigazítsam a hajamat. Mikor kész voltam vele már mentem is ebédelni… ugyanis én azt hittem, meg úgy is éreztem, hogy kevés időt szántam mindenre, hogy gyors leszek. Aztán közben csak úgy elrepült az idő. Szóval gyorsan lefutottam a konyhába, ahol anya megcsinálta nekem az ebédemet, és egy cetlit hagyott mellette, rajta nekem szóló üzenetet hagyva. Ahogyan mindig is szokta.

„Drága egyetlen kicsi fiam!

Elmentem a boltba, hogy beszerezzek pár dolgot.

Addig megcsináltam neked az ebédet és tudom,

hogy mire hazaérek te, már nem leszel itthon,

szóval kérlek, ha elmész, zárd be az ajtót.

Puszi: Anya

Hmm… ezt a cetlit rakhatom a többi közé, amiben szintén ugyanez a szöveg van, több-kisebb változással. Igazából szeretem, ha üzenetet hagy, és mindig válaszolok rá egy szócskával.

Megettem és elindultam. Azon gondolkozok útközben, hogy mégis hogyan mondjam el neki, és vajon hogyan fogja fogadni, vagy mi lesz a reakciója rá? Nagyon beparáztam, lehet, hogy mégsem ma közlöm vele, pedig túl akarok esni rajta végre. Mindegy… lesz, ahogy lesz. Már a park bejáratánál vagyok, és megpillantom Yoongit. Hirtelen furcsa érzésem lett, a gyomromban is repkedtek a pillangók, éreztem, és a víz is levert… nem, nem a melegtől… tőle. Félek, és izgulok és örülök egyszerre, ahh… de szar. Vagy jó? Nem tudom eldönteni. Folyamatosan őt figyelem, amit észrevett, meg engem is, hogy végre megjöttem, és láttam, hogy mosolyog és integet nekem, hogy menjek oda. De ki az a lány mellette?

- Szia Yoongi! – üdvözöltem őt kissé remegő hangon. Féltem, mert mi van, ha az a lány esetleg a barátnője? Nem szokott csajozni tudtommal, annyit lógok vele, na meg ideje se lenne rá. De akkor is, azaz érzésem…

- Sziaa Hoseok! – üdvözölt engem széles vigyorral az ajkain, majd folytatta – Szeretnék bemutatni neked valakit, - mihelyst ezt kimonda én már tudtam is a másik felét, ettől nagyon féltem. – Ő itt a barátnőm, Hyemi. Tegnap jöttünk össze és neked akartam először elmondani. – mosolygott továbbra is rám.

- Sz-szia Hyemi. Én Hoseok vagyok, Yoongi legjobb „barátja”. – néztem a lányra, és alig bírtam visszafogni magam, hogy ne sírjam el magamat előttük… Egy világ dőlt össze bennem, abban a pillanatban… lehet, hogy megpróbáltam visszafogi magam, hogy ne sírjak, de a szemeim könnybe lábadtak, ami nekik is feltűnt.

- Hoseok? Valami baj van? Elfehéredtél, és egyre rosszabbul nézel ki… a szemeid is… - nem hagytam, hogy Yoongi befejezze a mondatot, mert nem bírtam ott maradni velük és tovább folytatni magamban a fájdalmat.

- Yoongi, nin..nincsen semmi bajom, de azt hiszem én megyek, mert… mert… ahh… hagyjuk, sziasztok! – és otthagytam őket, mert már a határaimat feszegettem, és Yoonginak tutira feltűnt, hogy valami bajom van, túl jól ismer, kérdezősködni fog, mert ahogyan én ismerem, addig nem hagy majd békén, amíg nem tudja meg.

- Hé! Hé Hoseok ne hagyj… - és nem hallgattam meg Yoongit, csak a távolból hallottam, hogy utánam szól, de én villámsebességgel távoztam, és fordultam ki a park kapuján balra. Útközben találtam egy kisebb parkot, és ott egy padot, hogy leülhessek.

Megszólalt a telefonom. A kijelző Yoongit írta ki. De én nem veszem fel a telefont, most biztosan nem! Inkább végignézem, ahogyan hív, és így is tettem. Ahogy néztem a kijelzőt… a nevét és a kijelzett képet alá, nekem ennyi volt. Láttam, hogy hív, de nem vettem fel neki. Nagyon rosszul éreztem magam, nem tudom, mihez kezdjek most. Nem ő tehet erről, de akkor is… ebben a pillanatban bőrömön végigfolyt egy jókorára nőtt könnycsepp, és ezt a kis könnycseppet egy egész sereg követte. Szipogtam, sírtam a kezembe temetkezve, hüppögtem… mi jöhet még? Így is bőgök egy parkban, és az előttem elsétáló emberek jól meg is néznek… remek. Mégis honnan ismeri azt a Hyemit? Miért most kellett összejönniük? Keserves sírásomból és szomorúságomból hirtelen tört elő a düh. Ideges lettem. Kezemet ökölbe szorítottam, majd a sírásomból felnézve kimondtam magamban – El fogom távolítani azt a Hyemit… nem állhat az utamba… elég! – és ezzel megint megszólalt a telefonom. Yoongi már másodjára hív engem. Kinyomtam és hazasétáltam.