Csak egy álom
Taehyung's pov.:
Elegem van már...most van június 1, a nyár első napja, de nekem már szeptemberben nyár érzésem volt. Egy évnyi szünet is kevés lenne, ha suliról van szó. Jó. Már nem kell sokat kibírnom végül is, már csak 1,5 - 2 hét van hátra. Nem tudom azt, hogy, hogyan fogom túlélni a nyarat. hónapokig nem fogom látni a szerelmem, Park Jimint. A sors is így akarta, hogy az osztálytársam legyen és, hogy majdnem minden órán a közelemben vagy néha mellettem üljön a suliban órákon. Tudja, hogy én hogyan érzek iránta és néha van olyan szemét, hogy ezzel visszaéljen. Ő már számtalanszor megmondta nekem négyszemközt, hogy ő nem meleg és, hogy semmi esélyem nála, mert nem szeret és nem is kedvel annyira. Ilyenkor minden egyes alkalommal elmondom neki, hogy nem érdekel, ha ő nem szeret és nem is bír annyira, meg bármit csinálhat, de tényleg bármit, én akkor is szeretni fogom. Legyen bármilyen ellenséges is velem. Nem tudom nem szeretni. És nem tudom miért nem tudok belőle kiszeretni, mikor mindig csak rosszat kapok tőle és még csak egy kicsit se kedves velem. Hihetetlen egy eset vagyok. Ráadásul képtelen vagyok mást úgy szeretni, amíg én őt szeretem bármennyire is. Fuh... de szaréletű vagyok. Mi a legnagyobb baj? hogy tisztában vagyok mindennel, mégis ezt csinálom. Mégis szeretem, pedig semmi okom nincs rá és még csak ő se adott okot rá. Elég az, hogy ránézek és máris elfolyok... ez már így megy 2 éve. valakinek ki kéne szerettetnie belőle. Nem kéne szeretnem. Hülyeség. Meg ezzel amúgy is magamnak csinálom a szart, a bajt, a problémákat, a depressziós korszakaimat meg azt, hogy egyedül öregszek majd meg, mert bárki akarna velem összejönni, bárki vallott nekem szerelmet, a legjobb csaj az osztályból, egy modell, egy pénzes csaj, a világszépe...stb., én mindig mindenkit elutasítottam és még csak arra se adtam meg az esélyt, hogy legalább megismerkedjünk vagy, hogy csak barátok legyünk. Szörnyű amit csinálok... Nah... Lassan vége az utolsó órámnak és mehetek is haza. Már megint elkalandoztam. Mindig ő jár az eszemben és ezt az egészet mindig végigpörgetem a fejemben minden nap többször is. Ideje lenne talán legalább egyszer az egyik órán a tananyagra koncentrálnom, mert ez már nem állapot... Ahj... Képtelen vagyok rá. Még 5 perc van kicsengetésig. A tanár úr most mondja, hogy mi a házi. Szerencsére nem adott fel sokat, nem mintha megcsinálnám. Igen...még otthon is mindig ő jár a fejemben meg egy csomó dologról ő jut az eszembe. Ezért nem tudok házit írni se meg tanulni se többek között. Most is őt figyelem. Tudja, hogy nézem. Mindig tudja. Ilyenkor, ha kedve támad hátrafordul és összenézünk. Mindig elmosolyodok és el kapom a tekintetemet is, mert ha rám néz éppen, akkor mindig valami olyan fejet vág... Például rám kacsint vagy puszit küld meg ilyenek. Csak hergel, játszik velem. De miért csinálja, ha utál? Én nem tudom miért csinálja. Nem tudok rájönni. Talán ő ezt élvezi vagy mi? Mert nekem egyáltalán nem jó... Mindig úgy viselkedik szinte, ha épp nem kötözködik, annak ellenére is, hogy mindig azt mondja, hogy utál, mintha szeretne. Néha tényleg úgy is viselkedik. Jó... Persze... Tényleg utál engem, meg is mondta számtalanszor, van amikor keményen ki is fejti nekem és persze azt is hozzáteszi, hogy nem kellek neki. Ez van. Szerintem ő se tudja igazából, hogy miért csinálja ezt... Pedig azt is tudom, hogy mikor ki tetszik neki éppen. Annyira idegesít néha! Nem tudom, hogy mi van. Ha mással látom, más lánnyal vagy más fiúval egyszerűen elkezdek féltékenykedni vagy nem is tudom... Nah... Végre... Kicsengettek, ő viszont szokásához híven, ilyenkor persze már sosem néz rám. lehet fél, hogy esetleg odamennék hozzá szimplán elköszönni... Utálja, ha odamegyek. Látom, hogy pakol és én is pakolok, miközbe még mindig őt sasolom és látom, hogy miután végzett, már megy is kifelé a teremből. Mindig ő az első aki kimegy innen. De a nap végén, miután kiment a teremből valahogy sose látom. Nem tudom mi lehet neki olyan fontos, hogy mindig ilyen sietősen elhagyja a termet. vagy csak szimplán jobban utálja az iskolát mint a többi diák a földön? Szörnyű. Én is elkészültem és már indulok is búslakodva hazafelé egyedül. Ma se beszélgettem senkivel... Sose fog engem szeretni Jimin... Teljes szívéből utál és játszadozik velem... Én meg hagyom magam... útközben rugdosom az utamba kerülő kavicsokat. Miért nem beszélgettem ma sem senkivel? Mert, ha lenne talán egy bizalmas baráti kapcsolatom, (ha lenne, márpedig nincs és nem is hiszem lesz egyáltalán valaha) akkor szegény egész nap csak ezt az egész Jimin-es dolgot hallgatná... Mindig minden nap, minden órában ugyanazt hajtogatnám neki... Egy idő után biztos megutálna. Még útközben is ő jár a fejemben... Mégis miért szeretem ennyire? Semmi okom nincs rá... Hazaértem. Belépek az ajtón és köszönök anyának meg a testvéreimnek. Anya mindig mosolyogva fogad... Szeret engem... Én is őt. Talán ő az egyetlen... Jimin-en kívül, akit úgy tényleg igazán szívből szeretek. Manapság olyan zárkózott vagyok, vagy nem is tudom. Nevezzük ezt is egyfajta depressziónak? Mindegy is. Eszek, aztán felmegyek a szobámba, ledobom a cuccomat és lefekszek az ágyra és csak bambulok kifelé a fejemből és már megint végigfut az agyamon az, ami minden nap számtalanszor. Egyszer utál engem egyszer meg nem. Egyszer utálom őt egyszer meg nem. Komolyan.. Valamikor felidegesít Jimin engem és akkor nagyon tudom utálni, persze ez csak játék... Szeretem... Már olyan 5 óra lehet és én lassan elalszok, ezekkel a gondolatokkal a fejemben...
Egy idő után felébredek és körbenézek. Az meg ki???!! Mi a... Megdörzsölöm a szemeimet és pislogok kettőt még abba az irányba, hogy jól látok-e, ugyanis Jimin ott áll az ajtó mellett, bent a szobámban. Csak állt ott és nézte, ahogyan alszok. Lassacskán felültem az ágyamon... Nagyon meglepődtem. Vettem a bátorságot és egy nagy nyelés után, rákérdeztem:
- Ji... Jimin? Te mégis mit keresel itt? Sose jöttél még el hozzám, most se adtam rá okot, hogy elgyere, nem is hívtalak, amúgy sincs meg a számod és te se keresnél SOHA engem, hiszen tudom, hogy mennyire utálsz... Miért vagy itt? - Értetlenkedtem, Jimin meg csak elmosolyodott rajta, közelebb jött és leült az ágyam mellé és mélyen a szemeimbe nézett a szokásos "kacérkodó" tekintetével. Megint játszik velem...
- De hiszen te kértél meg rá, hogy jöjjek át hozzád. Nem is emlékszel? Kicsit előbb jöttem mint kellett volna, tudom, de csak azért. mert egész jó kis dolgot terveztem kicsit előbbre, ha már azt szeretnéd, hogy veled aludjak. Ott a cuccom is az ajtó mellet. - Mutat vissza az ajtó mellé, ahol állt. Odapillantok. Tényleg ott a cucca is. Miután én erről meggyőződtem, hogy ez nem vicc, csak bambultam lefelé magam elé és elkezdtem gondolkozni... De mikor hívtam őt át aludni? És ő mikor egyezett bele? Egyáltalán, hogy-hogy szóba állt velem? Mi van??! Én ezt nem értem... Most akkor... Jaj istenem... De ha már itt van, akkor olyan jó lenne, ha... És gondolatmenetemet megszakítja Jimin, ahogyan érzem, hogy egyik kezével a fejemet maga felé fordítja az államnál fogva és rátapad ajkaival az enyéimre, gondosan ízlelgetve azt. Azt hittem menten sokkot kapok. De gyorsan eltereltem az érzést és inkább áthelyeztem magam az élvezetbe. Ha már elkezdte, akkor csináljuk is rendesen végig. Bár elég meglepő, hogy azok után amiket mondott meg tett, hogy ezt csinálja és ráadásul ő kezdeményezett. Mindegy, nem is törődtem a dologgal, hanem inkább azonnal viszonoztam Jimin csókját. Menten átdugtam a nyelvem és jó alaposan feltérképeztem a száját belülről, heves csókcsatába hívtam. Lassan felállt és az ágynak döntött, lehúzta rólam a takarót és finoman két kezével elkezdte simogatni a belső combjaimat, finomat szétfeszítve a lábam. Miután szétfeszítette, finoman közéjük mászott és felém emelkedett. E-közben ajkaink egyszer sem váltak el egymástól. Miután én már feküdtem és ő meg felettem volt, karjaimmal átkaroltam Jimin nyakát, hogy minél közelebb húzhassam magamhoz. A lábaimat a derekára kulcsoltam egy kis ideig, aztán levettem derekáról és ismét terpeszbe helyezkedtem Jimin alatt, mikor megéreztem, hogy egyik kezével finoman az alhasamnál kezdve, elkezdett simogatni. Egyre feljebb és feljebb csúszott a keze, a pólómat felfele tolva, amit nem tudott egy kézzel leszedni rólam, így egy pillanatra elszakadtunk egymástól és levette rólam a felsőmet. Újjra a nyakába karoltam ès viszahúzam magamhoz, hogy ismèt vad táncba perdülhessenek a nyelveink. Megint elkezdett simogani, de most a nadrágom korcánál. Tudtam, hogy azt is le akarja venni rólam. Így ismèt elszakadtam tőle ès segítettem nek levenni rólam a nadrágomat. Aztán gondoskodtam arról, hogy róla is eltűnjenek a fölösleges ruhadarabok. Ugyanaba a pózba helyezkedtünk vissza utána, mint amibe eddig is voltunk. Megint elkezdtünk csókolózni ès èreztem, ahogyan Jimin keze megindul lefelè ès a gatyámon keresztül kezdi el lassacskán felèleszteni büszkesègem. Mikor megèrzem gyengèd simogatását, azonal a csókunkba nyögök. Álmodni se mertem volna, hogy ez egyszer megtörtènik Jiminnel ès velem. Hihetlenül boldog vagyok. Lökök kettőt a csípőmmel felfelè ès Jimin elválik ajkaimtól ès le csitteg engem. Tudom, hogy tudja, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, ugyanis Jimin finom mozdulataitól lennt már egèsz szèpen felágaskodott. Vette a lapot ès elkezdet csókolgatni a nyakamon, finoman megharapdálva, nèhol megszívva èrzèkeny bőrömet. Lefelè haladt, a kulcscsontomon át a hasfalamon lefelè, a feletèbb èrzèkeny alhasamon át a nadrágom korcáig. Vègig mèly levegőket vettem ès az alattam lèvő lepedőt markolgattam kèt oldalt. Egy egèsz gyors mozdulatal Jimin levette a gatyámat ès a sajátját is, majd munkához látott. Akkorára tártam a számat ès olyanokat nyögtem mikor Jimin rámarkolt a fèrfiasságomra ès megèrezem mèly torkát, miután tövig elnyelt, mint mèg soha èletemben. Szegèny lepedőm se úszta meg alattam, enyire mèg sose fogtam. Nem kímèlt, ès elismèrèsem, ugyanis nagyon jól szop Jimin. Vègig egymás szemèbe nèzünk, miközben egy jó tempót diktált fejèvel rajtam. Èreztem, hogy lassan vègem van. Már majdnem minden izmom befeszült ès èpp elèlvezni kèszültem, mikor hirtelen abbahagyta a dolgát. Nem hagyta, hogy elmenjek. Olyan kènyesen nyögtem neki, de mèg ez sem törte meg. Hangomèrt csak párszor vègignyalt nyelvèvel egèsz hosszomon ès ennyi. Felèmnyújtotta kèt újját, hogy alapos nedvessèget adjak neki. Számba helyezte kèt újját ès olyan gondosan forgattam rajta a nyelvem, kellő síkosságot adva Jimin újjainak, hogy jutalomból mèg párszor elnyelte hosszom. Aztán a bejáratomhoz helyezte újjait ès elkezdte inderelni finom simogatással. Szabad kezèvel pedig elkezdett pèniszemen munkálkodni, hogy megkönnyítse számomra az újjainak befogadását. Egy tempót diktált rajtam ès lassan, egyszerű odafigyelèssel helyezte egyre beljebb újjait belèm, addig, amíg már nem tudta tovább tolni belèm. Aztán leszállt farkamról ès a bejáratomra fordította minden figyelmèt. Óvatosan mozgatta bennem újjait ès mikor úgy vèlte nyögèseimből ès szisszenèseimből, hogy az előkèszületek befejeződtek, fejem felè mászott ès terpesztett, majd a fèrfiasságának vègèt adta a számba. Kèt kezemmel rámarkoltam ès mint az újjait úgy most a mèretes lènyènek adtam megfelelő síkosságot azzal, hogy kellően sok nyállal leszoptam. Miután egy jó ideje vègeztem a dolgomat, lenyúlt egyik kezèvel ès leellenőrizte, hogy megfelelően besíkosítottam-e. Meggyőződött róla, hogy szèp munkát vègeztem ès vissza mászott bejáratomhoz, ismèt szètfeszítette lábaim ès a hosszának vègèvel már ingerelni is kezdte bejáratomat. Kieresztettem neki az összes hangom, hogy hallja, hogy mennyire is szeretnèm őt. Jimin gondolkodás nèlkül egy hirtelen mozdulattal, azonnal tövig húzott magára. Mikor megèreztem, a fejemet hátra feszítettem ès egy hang nem jött ki a torkomon a fájdalomtól. A szemeim is kipattantak mèretètől. Aztán sikerült hangot is adnom a dolognak ès órdítottam egyet. Hirtelen felültem az ágyamon. Mi törtènt? Mi volt ez? Körbenèztem a szobámban, de sehol sem volt senki ès a ruháim is rajtam voltak. Èszrevettem, hogy hihetetlenül le vagyoknizadva. Csak álom lett volna? Nem!!! Lehetetlen! Ez valóság volt!!! Biztosan állítom. De... Akkor hol van Jimin? Ès....ès... Elkeseredtem. Bizony csak egy álom volt ès az èjjszaka közepèn kelltem fel. Ezt onnan tudom, hogy ránèztem az órára ès 00:23-at mutatott. Ahhoz kèpest, hogy dèlután feküdtem le aludni, akkor nagyon i lehettem merülve, hogy eddig aludtam. De kurvára el vagyok szomorodva. Csak ülök az ágyamon ès bambulok magam elè lefelè. Összeszorítom a szemeimet, ès mèrhetetlen nagy sírásban török ki. Mintha megnyitották volna a csapot. Csak úgy sorra követtèk egymást a könnycseppek az arcomon lefelè, több utatat is kialakítva maguknak. Zokoktam. Nem lehet, hogy csak egy álom volt...
