2. fejezet

Mikor odaértünk a napágyakhoz ledobtuk a cuccainkat és láttam Yoongit hátulról, ahogyan levette a felsőjét, és izmos hátán a tejfehér bőre csillant meg a napfényben... sokkal, de sokkal szebb volt mint azt gondoltam... mocskos gondolatok kezdtek bennem mozogni... azonnal végignyaltam az ajkaimat ennek láttára. Yoongi hátrafordult és látta, hogy milyen sóvárgó szemekkel nézek rá. egyszerűen gyönyörű volt a látványa... hátrafordult, így szemből is végignézhettem kívánatos testét. Yoongi látta, hogyan nézek rá és odajött hozzám, majd megállt velem szemben és kb. 10 cm választott el minket és az ajkainkat is egymástól. Finoman pólóm alá nyúlt ujjaival és segített nekem attól megszabadulni. Miután végzett cselekedetével hátrébb lépett egy kicsit, hogy felmérhessen engem, majd megnyalta ajkait és íriszeimbe nézett. Kezeit előre nyújtotta és megfogta vele az enyéimet, hogy magához húzhasson és olyan közel jött, amennyire csak tudott. Ekkor ajkainkat kb. 2 cm választotta el egymástól. Láttam, tekintetét levezeti az ajkaimra és szinte fel sem fogtam, hogy mi is történt, de Yoongi az ajkaimra tapadt ajkaival, hogy párnácskáimat gondosan megpuszilgathassa, de egy lépéssel sem ment tovább... a nyelvét nem dugta át ajkaim közé... és én sem mertem valamiért kezdeményezni ezt... nem tudom miért... A libabőr is kirázott tőle. Annyira édesek voltak az ajkai, hogy innentől fogva mindig érezni szeretném... És legszívesebben soha nem engedtem volna el őt... Már nagyon kell nekem. Imádom. Mikor elváltak egymástól ajkaink, éreztem, hogy izzik köztünk a levegő... Megint egymás íriszeibe néztünk, majd Yoongi elvörösödött, kicsit elszégyellte magát és rám mosolygott. Nem láttam még ezt az arcát... de így is tetszett nekem. Egyik kezem elengedte, de a másikkal még mindig fogta a másik kezemet és elkezdett húzni maga után, hogy menjünk fürdeni. Elindultunk, majd útközben hátranézett rám, aztán megálltunk egy medence mellett és szólásra nyíltak az ajkai:

- Rohadj meg! - lepődtem meg szavain és elengedte a kezem, majd villámsebességgel két tenyere a mellkasomra csattant és lökött bele engem a medencébe... Akkora sebességgel lendültem és csapódtam bele a vízbe, hogy rézvörös lett a hátam tőle és égett... Nagyon fájt. Ő meg csak hasát fogva két kezével röhögött rajtam... Azt hittem megfullad, úgy nevetett. Nem volt vicces. Úgyhogy utánaszóltam:

- Tudod te kivel szórakozol bazdmeg?? Én Jung Hoseok vagyok baszki!!! Na várjál csak, amíg elkaplak te kis seggfej! - ordítottam utána és már pattantam is ki a medencéből, hogy visszakapja azt, amit csinált. De ő csak röhögött tovább, amin már nekem is nevetnem kellett és elkezdett előlem futni... úgyhogy kergetőztünk. Az egész délután hülyéskedve telt el. Nagyon boldog voltam! A nap végén az iskolánál váltunk el és kezet fogott velem, majd megkérdezte tőlem:

- Hoseok... mond csak, nem lenne kedved nálam aludni egyik nap? Mondjuk holnap? Vagy valamikor? - kérdezte, kíváncsian várva a válaszomat, hogy vajon bele megyek-e egy fiús "pizsama party-ba", estébe. - Persze! Majd megbeszéljük, de mennem kell, ne haragudj! Szia! Ugrottam nyakába, hogy utoljára ma érezhessem finom illatát és hozzábújjak, aztán elindultam.

- Szia Hoseok! – küldött egy puszit, amitől megint éreztem, hogy tutira elvörösödtem, és én is küldtem neki egyet, majd sietősebbre vettem a tempót, mert nem volt sok időm hazaérni, ugyanis 19: 00-kor van nálunk vacsora, és a sulitól 30 perc gyakorlásra lakok, és már 18:40 volt, mikor, muszáj voltam otthagyni őt. Így is nagyon kellett sietnem. Nem szeretek elkésni vacsiról, meg amúgy is… anya is mondta, hogy érjek haza vacsira, és nem is szeretek összeveszni a családtagjaimmal. Az „elválást”, búcsúzkodást sem így terveztem… már mindegy… Szerencsére időben értem haza, és vacsoránál is megkérdeztem anyát, hogy holnap este Yoonginál aludhatok-e, és persze megengedte, mert már nem az első, hogy az egyik „haveromnál”, ott szeretnék maradni estére. Vacsora után elmentem, hogy lefürödjek jó alaposan, felkészülve a holnapra. Nem is hittem volna, hogy ilyen könnyen elvehetem Yoongit Hyemitől vagy, hogy egyáltalán ilyen gyorsan el tudtam csavarni a fejét, elcsábítani, mikor tudtommal nem vonzódik a férfiakhoz. De azzal, hogy ajkaink találkoztak, meghazudtolta az egészet! Sőt, kimutatta, hogy érez irántam valamit. Hihetetlen. Szerintem holnap este simán a magamévá teszem, és Hyemi is eltűnik a képből. Nem tudom mennyire szereti a csajt, ha simán megcsalja velem. Nálam jobban őt a világon senki sem szereti! És most viszonozta is az érzést… ahh… annyira boldoggá tesz! Mostmár elég magabiztosságot szereztem, hogy bármit is megtegyek, és biztos vagyok benne, nagyon is remélem, hogy a jövőben együtt leszünk. Alig várom már a holnapot! Olyan együttlétben senkivel lesz része, mint velem! Miután gondolatmenetemet befejeztem és lefürödtem közben, mentem és álomba hajtottam a fejemet. Reggel frissen és erővelteli érzéssel ébredtem. Lementem a konyhába és megreggeliztem, majd miután semmi dolgom nem volt, felhívtam Yoongit, hogy vele is megbeszéljem, hogy akkor hogyan is legyen a „pizsamapartri”.

- Hellóka édes Hobi-Hobi! – szólt bele a telefonba, miután felvette azt. Nagyon meglepődtem, hogy így szólított meg. Ezelőtt még soha, de soha nem szólított meg ennyire édesen becézve. Hallottam a hangján az erotikát. Kurva szexi volt még így telefonon keresztül is a drága csilingelő hangja. Persze csak számomra volt az. Persze, hogy így szólított meg és ilyen hangnemben, egyből vágtam, hogy nincs ott vele Hyemi, mert ha ott lenne, akkor tuti biztos, hogy nem így veszi fel a teleont.

- Szióka Jégkása! – adtam neki egy kis becenevet, pöppet gúnyolódva.

- Jégkása? Ezt mégis hogy érted? Miért hívtál így? – vágta hozzám kérdéseit enyhe csalódással és dühvel teli hangján. Egy kicsit felbosszantottam, de nem sikerült nagyon.

- Azért mert… tudod, ha valaki rád néz, akkor olyan hideg és rideg vagy, még ha beszél is veled valaki. Akkor is bunkó vagy. Egy fucking jég. De meg lehet törni, hiába látszol olyannak, hogy nem lehet megtörni. Na ezért jégkása. Tehát jégkása, és ha rád néznek, tudják milyen fagyos vagy. De én belekóstoltam ebbe a jégkásába és hihetetlen édes volt. Hiába látszik kívülről olyannak, de belül édesebb, csodálatosabb és finomabb, mint a mennyország… leírhatatlan ez szavakkal, Épp csak megéreztem ezt az elképesztő dolgot. De remélem tövig meríthetem majd magam benne. El szeretnék veszni benne! – célozgattam, hogy mennyire is kívánom már őt. Szerintem sokkoltam Yoongit az előbbi mondandómmal, ugyanis a vonal túl végéről még a lélegzet vételét sem hallottam. Síri csend volt. Egy olyan 5-10 perc után vére beleszólt a telefonba.

- É… é… értem! Akkor… mondjuk, most van 12: 30 és gyere a cuccoddal együtt hozzánk 14: 00-re. Jó? – sóhajtott egy nagyot. Szinte láttam, hogy mosolyog a vonal másik végén. Most nagyon megleptem.

- Rendben, akkor én megyek is. Addig dolgozd fel azt, amit mondtam. Puszi életem! – kuncogtam a dolgon egy kicsit és nem vártam meg míg válaszol, hanem letettem. Szerintem, értette a „burkolt” célzásomat a dologra. Nem így szokta kezelni az ilyen helyzeteket, hanem ennél rosszabbul. Ez túl normális volt. Semmit sem szólt. Nagyon más velem, persze jó értelemben. Lehet hatással vagyok rá? Megváltoztatom lassan? Áhh… ugyan már… nem vagyok elég ahhoz, hogy azt a páncél falat áttörjem, amit maga köré épített. Na mindegy… hagyom is ezt a témát.