1.fejezet

Yoongi, mondtam magamban, majd sóhajtottam egy nagyot a párnámba temetkezve. Felnéztem, és megszívtam az orromat, aztán az éjjeli szekrényem felé nyúltam egy zsebkendőért, és megpillantottam a képen Yoongit. Nem tudom miért ütött ez engem meg szíven ennyire, elkezdtem sírni megint. Inkább lehajtottam a képet. Álomba sírtam magam.

- Jó reggelt! – ébredtem fel egy ismerősen csilingelő hangra.

- Hahó! Felkelni álomszuszék! – szólalt meg ismét, és én csak fetrengtem tovább, és egy kicsit nyöszörögtem, hogy hagyjon már békén. Hátamra fordultam, és hirtelen azt hittem kiköpöm a tüdőmet, még a szemem is kipattant, mikor észrevettem, hogy ez a valaki rámugrott, és mint egy lány, ült rajtam és a kezeimet is lefogta. Ez a valaki Yoongi volt. Mikor megláttam, nyeltem is egy nagyot, majd az éjjeli szekrényemre pillantottam, és láttam, hogy a kép vissza volt állítva a helyére, és a zsebkendők, amiket odadobáltam a földre, eltűntek. Az óra 10: 00-át mutatott. Visszanéztem Yoongira, egyenesen a szemébe, és úgy nézett rám, mint aki mindjárt megcsókol. Az ajkait beharapta, kezével hajába túrt, és a szemeimbe nézett végig. Nekem nem kellett több. Már merevedtem is, és tök kiszolgáltatott voltam. Alig bírtam visszafogni magamat. Mégis mit keres itt, És miért csinálja ezt? Mindegy… Annyira örülök, hogy itt van. És már fel is izgatott. Huuh… nem bírok magammal már! Egy hirtelen mozdulattal kiszabadultam szorításából, és átfordítottam, és nekidöntöttem az ágynak. Ezzel az alábbi helyzetünket teljesen felcseréltem, és most én ültem az ölébe és fogtam le. Most látom először az arcát ijedtnek és meglepettnek, aminek örültem. Becsukta a szemét, összeráncolta a homlokát és az ajkai szólásra nyíltak. De végül nem szólt semmit, csak felnyögött egyet. Majd elernyedtek arcizmai, és a szemét lassan kinyitotta, és láttam rajta, hogy akarja, de nem tett semmit, csak szerelmes és szenvedéllyel teli pillantásokkal nézett rám. A kezeit lassan kihúzta az egyéim szorításából. Hagytam, mert kíváncsi voltam mégis mit kezd. A kezét miután kiszabadította, lassan ráhelyezte combjaimra, és enyhén, finoman rámarkolt, majd azt mondta:

- Szállj le rólam! Zsibbad a lábam. – láttam egyre szélesebb vigyorát az arcán. Hirtelen feleszméltem ebből az izgató pillanatból, majd leszálltam róla óvatosan.

- Bocs. – mondtam neki, kissé zavartan. Kínosan éreztem magam. Leültünk mindketten az ágyam szélére, és megkérdeztem tőle:

- És mégis mit keresel itt? – Kezdtem megnyugodni.

- Bocsánatot akartam kérni tőled a tegnapiért, amiért megbeszéltük, hogy csak ketten leszünk, de én hoztam magammal Hyemit. – válaszolt, kissé szégyellve magát.

- Ezt megírhattad volna Messengeren is! – sértődtem meg hirtelen, és folytattam. – Nem kellett volna meglátogatnod! – és belegondoltam a tegnapi történtekre, és szemeimet ellepte a könny. De visszafogtam magamat. Nem sírok még egyszer emiatt.

- Bocsáss meg! De úgy gondoltam, hogy személyesen jobb lesz, és megbocsátasz nekem… még a kedvenc csokidat is elhoztam neked. Sajnálom. Láttam bántott téged a tegnapi. Bocsálts meg nekem Hoseok! – mondta a szemeimbe és egyre közelebb jött. Láttam rajta, hogy őt bántotta, hogy engem megbántott. Lassan közelített felém, és megfogta kezemet, majd mélyen belenézett a szemeimbe, és átnyújtott egy Snickerst-et. Tényleg a kedvenc csokimat hozta. Pedig alig egyszer említettem meg előtte. Mennyire figyelmes rám. Hirtelen elvörösödtem, amit Yoongi is meglátott, és enyhe mosoly húzódott ajkaira, és én lenéztem magam elé, majd belőlem is kiváltott egy mosolyt, és megbocsátottam neki. Megöleltük egymást. Szorosan fogott, és ez nagyon jól esett nekem. Megkönnyebbültem. Sóhajtottam egyet. Örültem annak, hogy eljött.

- Hát… részemről ennyi. Mennem kéne, mert várnak. – Engedett el Yoongi, és nézett íriszeimbe, majd folytatta. – Van kedved holnap elmenni valamerre? – kérdezte meg, aminek nagyon megörültem.

- Igen, persze! Majd hívj fel! – mondtam neki, azzal felállt, és le is lépett. Ezek után egész nap rajta kattogtam. És este is boldogan feküdtem le.

- Jó reggelt! – toppantam be a konyhába reggel, miután jól kialudtam magamat. Anyának még válaszolni sem hagytam időt, már folytattam is a mondandómat. – Ma elmegyek Yoongival szórakozni picit, a hívását várom, hogy mikor és hova menjek. Majd szólok, mielőtt elmegyek. – mondandóm közben pedig már megkentem a zsömlét, raktam rá feltétet is, és elcsomagoltam magamnak, hogy délután magammal vigyem őket, hátha megéhezünk.

- Jól van Hoseok! Csak időben gyere majd haza és vigyázzatok magatokra! – adott anya egy puszit, és ezzel hagyta had menjek a dolgomra. Felmentem a szobámba, és indulásra készen vártam, Yoongi telefonhívását. Nem is kellett sokat várnom a hívására, már csörgött is a telefonom. Jókedvűen vettem fel.

- Szia Yoongi! Na akkor mikor, merre és hogyan, mesélj! – kezdtem el beszélni, csöppet izgatottan.

- Szia Hoseok! Igen, nyugi már mondom is a szitut! – hallottam hangjában, hogy már ő is várja. – Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a strandra? Úgyis olyan meleg van ma… menjünk, hűtsük le magunkat! – tette fel a kérdést, aminek nagyon megörültem. Látni akarom a hófehér bőrét a napfényben a víztől csillogni! Azt a testet akarom! Akarom jól szemügyre venni minden részét és érinteni minél többször… hol finoman, hol durván. A magamévá akarom tenni Yoongit! Birtokolni akarom őt, tudni, hogy az enyém, és csak engem szeret, és senki sem ér hozzá rajtam kívül és…

- Hahó! – gondolatmenetemből Yoongi szakított ki, a vonal másik végéről. – Válaszolnál végre? Mit szólsz hozzá, jó lesz így? Csak ketten megyünk, na? – kérdezte kissé frusztláltan.

- Jaj! Bocsi… csak elkalandoztam. Persze jó lesz! És mikor találkozunk?

- Hmm… Mondjuk délután háromkor a suli előtt? Onnan meg elmegyünk ketten, na?

- Okés! Megbeszéltük! Akkor, háromkor a sulinál tala szia! – köszöntem el tőle, de nem hallgathatom a csodálatos hangját… egyfolytában… sajnos… össze kell készülnie neki. Biztosan van még más dolga is, úgyhogy nem tartottam szóval… bármennyire is akartam.

- Jójó! Szia! Úgyis sok teendőm van még. Na akkor majd tala szia! – köszönt el végül ő is, és igazat adott a gondolatomnak. Tudtam, hogy van még dolga… na, indulásig hallgatok még egy kis zenét és relaxálok kicsit, hogy minden jól menjen délután.

- Áhh Hoseok! Végre megjöttél! Indulhatunk? – kérdezte Yoongi tőlem, mikor az iskolához értem. Mosolyogva fogadott, és ölelésre nyílt a karja, és én igazán gyorsan, már bújtam is hozzá. Olyan finom illata van. Alig akartam elengedni… de muszáj voltam.

- Igen mehetünk Yoongi! Már várom! – válaszoltam neki széles mosollyal az ajkaimon.

- Gondoltam, én is! – mosolygott rám vissza az íriszeimbe nézve… azt hiszem kicsit el is vörösödtem. Ezek után egészen a strandig nem is beszéltünk, mert a dokkolóból, abból a hangládából nyomattuk a musicot. Imádtunk így közlekedni az utcán. Közben, útközben megbántam, hogy annyit ittam indulás előtt. Mire odaértünk már nagyon – nagyon kellett pisilnem, amit meg is jegyeztem, mikor odaértünk.

- Yoongi… - néztem rá a fájdalmaimat leíró arcommal.

- Hm? Mi az? Baj van? – láttam az arcán, hogy egy kicsit megijedt az arcom látványától, de megeresztettem neki egy kis mosolyt, hogy nincs olyan nagy baj.

- Nyugi… csak... Izé… nagyon kell már… mosdóba mennem, hogy dobjak egy sárgát. – néztem rá, kissé elpirulva.

- Nagyon kell?

- Ezt most komolyan megkérdezted? – pislogtam rá frusztláltan.

- Jaaj! Haha! Na menjünk, ha annyira kell. – nevetett rajtam jóízűen, és megindultunk az életmentő mosdó felé, mielőtt kidurran a hólyagom. Elterveztem, hogy ha majd a wc-ben senki nem lesz bent, akkor színt vallok neki. De nagyon féltem a reakciójától.

- NA bent vagyunk. Megvárlak itt jó? – kérdezte meg kissé türelmetlenül.

- Jó! Sietek! – és ezzel elmentem és siettem. Mikor végeztem és kimentem, láttam, hogy Yoongi nézegeti magát a tükörben, ráadásul senki nem volt bent a wc-ben, úgyhogy kaptam az alkalmon. Nem tudom miért volt ott egy szék, de én azt szépen az ajtó lé tettem, és leültem rá. Így senki nem ment se ki, se be, ezzel Yoongi elől is elzárva a kivezető utat. Ő ugyan bizony nem megy innen ki! Láttam, ahogyan kérdően néz rám, hogy mégis miért csinálom ezt? De engem nem érdekelt, hiszen ez egy nagyon jó alkalom ahhoz, hogy elmondjam neki, mit is érzek. Úgyhogy felálltam, és megindultam felé, gyönyörű íriszeibe nézve.

- Hoseok! Hé, mi van veled? Mit csinálsz? – nézett szemeimbe, és láttam rajta, hogy egy kicsit meg volt ijedve. Lassan a falhoz szorítottam, és két kezemet megtámasztottam a feje mellett. Yoongi szorosan becsukta szemeit, és beharapta alsó ajkát, amire megmozdult bennem egy érzés. Nagyon kívántam őt. Yoongi lassan kinyitotta a szemeit, és mélyen az enyémbe nézett, könyörgő pillantásokkal, hogy ne bántsam őt, aztán szólásra nyíltak ajkai, és tekintete is „ellazult” és láttam gyönyörű szemeiben a vágyat.

- Kérsz rágót? – kérdezte meg tőlem, mire nagyot néztem, és elcsodálkoztam, majd bólintottam egyet, és adott egy szem rágót, majd folytatta mondandóját, - Enyhe célzás arra, hogy büdös a szád, - kuncogott egy kicsit. Olyan kis huncut, imádom – tudod, mielőtt elkezdenénk bármit is. – mosolygott rám, továbbra is szemeibe nézve, kíváncsian várva a folytatást, hogy ezután mi is fog történni, vajon mit csinálok?

Végül kiköptem a rágót, miután jól megrágtam, és egyik kezemmel Yoongi mellett támaszkodtam, a másikat pedig lassan vékony kis derekára futtattam, és közelebb húztam magamhoz. Mikor találkozott ölünk, és megérezte merev férfiasságomat, mindkét kezét a vállaimra tette, és tarkómat fogta meg, és a nyakamba hajtotta a fejét. Egy halk nyögést hallatott, és nyakamra tapadt az ajkaival, hogy megízlelhesse bőröm ízét, néhol gyengén, hol pedig durván belemarva a fogaival, gondosan puszilgatva egy – egy erősebb után, néha pedig meg – meg szívva nyakam. Hátra döntöttem a fejem, becsuktam a szemeimet, és egy – két nyögéssel dicsértem a munkáját, majd a másik kezemet, amelyikkel a falat támasztottam, ráhelyeztem a fenekére, majd követte azt a derekán pihenő is. Teljesen hozzám volt simulva. Imádtam őt. Két kezemmel jól megmarkoltam a fenekét, aminek a hatására nyakamba nyögött Yoongi. Éreztem ölemmel az ölét, és tudtam, hogy ő ezt élvezi, mert éreztem férfiasságát, ami nagyon kemény volt már. Yoongi eltávolodott egy kicsit tőlem, és a szemeimbe nézett, a kéjtől csillogó íriszeivel, és puha ajkai, amelyeket meg szerettem volna ízlelni, szólásra nyíltak.

- H-Hoseok… mehetünk?

- Igen… persze… Menjünk. – engedtem el, és indultunk kifelé mindketten. Nem hiszem el… Pont, amikor már arra készültem, hogy megcsókoljam… csak megvártam, míg mond valamit, de nem hittem, hogy azt mondja majd, hogy menjünk… francba… De nem akartam erőszakoskodni… legalábbis, még nem.

- Hoseok! Erről egy kurva szót se senkinek, jó!?

- Jól van. Tudom, hogy nem akarod, hogy Hyemi megtudja, hogy velem csalod meg! – kuncogtam kicsit, hiszen ő mindig rohadék másokkal, már megszoktuk, így szeretjük, nem akarjuk megváltoztatni, de muszáj volt ezt tennem, hiszen ő olyan profi ebben a bunkóság szakmában, hogy soha senki semmivel nem tudott visszavágni neki, úgyhogy kaptam az alkalmon, és egy sikeres beszólást végeztem felé. Talán én vagyok az első, akinek sikerült.

- Menj a büdös picsába Hoseok! Rohadjál meg! – puffogta, kemény, szikrákat szóró tekintettel nézve az íriszeimbe. Én egy vállrántással reagáltam mondatára, és mentünk is tovább.